Csak egy buli...

<Virág>

Szekrényemben turkálva próbáltam megtalálni a megfelelő ruhát estére. Gyönyörű ruhák tömkelege volt a nagy barna szekrényben. Sajnálom, hogy nem emlékszem milyen eseményeken bújtam bele ezekbe a csodákba - szomorodtam el egy pillanatra. Tovább kutattam, míg választásom egy farmer szerű ruhára esett, aminek a háta kicsit ki van vágva. A ruhát kiterítettem az ágyra és a fürdőbe vonultam. Hajamat gondosan megmostam és begöndörítettem. Egy kis szempillaspirált használtam és késznek nyilvánítottam magam. Mikor már a ruha és a kiválasztott cipő is rajtam volt a szobában lévő hatalmas tükörhöz sétáltam. 2szer - 3szor megfordultam, jól megnézve magam és átmentem Gábor szobájába.
- Te kész vagy? - mentem be a nyitott ajtón. Gábor felöltözve, zakóban állt tükre előtt és nyakkendőjével babrált.
- Majd én segítek. - megálltam előtte és megkötöttem.
- Köszönöm. Nagyon csinos vagy. - megpörgetett utána csókot nyomott ajkaimra.
- Te se panaszkodhatsz. - mosolyogtam.


Gábor az út mellett parkolt le. Kint voltunk a külvárosi részen.
- Innen gyalog megyünk, itt van a közelben a klub. - mondta Gábor, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Rendben. - mosolyogtam és elindultam mellette. Ahogy sétáltunk a lámpák egyre halványabban világítottak. Kicsit frusztráló volt. Egyre hangosabb zene és nagyobb fényáradat volt, ahogy sétáltunk az egyik sötét, félreeső utca felé. Befordultunk és egy nagy vasajtót találtunk a falon. Gábor kopogott és az ajtó kinyílt. Orromat rögtön megcsapta a cigi és az alkohol keveréke, látóteremet füst, villódzó fények és embersokaság töltötte be. Gábor finoman beljebb tolt és az ajtó hangos csapódással zárta el az eddigi egyetlen kiutat.
- Gyere, menjünk a bárpulthoz. - beszélt a fülembe Gábor. Bólintottam és a pult  felé kezdett vezetni. A helyiség a középen levő tánctér töltötte be, oldalt eldugott kis zugokban fotelek és asztalok voltak, elválasztva függönyökkel. A pincérek, fehérneműben lévő lányok voltak. Nagyot nyeltem látványuk - és persze alakjuk miatt - majd felnéztem Gáborra. Ő csak mosolygott, pár embernek odaköszönt, de nem engedett el. Keze a derekamon pihent. Imádom, hogy ilyen védelmező. A bárpultnál felültünk egy-egy székre és rendeltünk. Én egy kólát, míg barátom egy whisky-t kért.
- Most egy kicsit magadra hagynálak, ha nem nagy gond. Itt van a főnököm és beszélnem kell vele. Megleszel addig?
- Persze. Menj csak! - adott egy puszit a homlokomra és elment.
Hamar eltűnt szemem elől a nagy tömegben. Kicsit rosszul érzem magam, hogy én egyedül vagyok, míg mások jól elbeszélgetnek, iszogatnak barátaikkal vagy éppen szerelmükkel foglalkoznak. Nem azért, én teljesen megértem Gábort hogy beszéde van a főnökével. De mit is dolgozik? Sose mesélte, hogy mi a munkája. Vagy lehet hogy már mondta csak elfelejtettem. Kár, hogy nem emlékszem az életemre. Se egy szülinap, se a szüleim és még arra se, hogy mi volt a célom az életben.

<Gábor>

- Szia. - léptem be a kisebb irodába.
- Helló Gábor. Azt hittem már el se jössz.
- Megígértem hogy itt leszek, nem? - leültem vele szembe.
- És a drágaság? Őt hol hagytad? - dőlt előre a székében.
- A bárpultnál van. De egyezzünk meg valamiben. Nem veted rá magad, csak kicsit játszadozol vele és ennyi. Ő az enyém! - néztem ahogy elindul az ajtó felé.
- Komolyan mondom! Ha bántódása esik azt nagyon csúnyán megbánod! - elkaptam karját és visszahúztam az ajtóból.
- Nyugi, csak jól érzem magam! És inkább örülj, hogy a tartozást ennyivel letudhatod! - sunyin vigyorgott.
Elengedtem és hagytam, hogy elhagyja a szobát. Amennyire ismerem, ez a sunyi nézés semmi jót nem jelent.

<Virág>

Egy színes koktélt rendeltem magamnak, hogy kicsit feldobja a színkavalkád a kedvem. Már elég régen egyedül üldögélek és fogalmam sincs, hogy  Gábor hol lehet. Nem gondoltam hogy ilyen rossz lesz ez a bulizás! Már éppen beleittam volna italomba, amikor két kar fonódott a derekam köré - ezzel megijesztve engem. Örültem, hogy végre nem vagyok egyedül, Gábor újra itt van.
- Már nagyon hiányoztál. - mondtam neki.
- Rég találkoztunk szépségem. És most velem jössz! - fülem mellett beszélt.
Összerezzentem. Rögtön felismertem a hang tulajdonosát. Kezemből kivette az üveget és a pultra tette. Csuklómnál megragadott és lerántott a székről. Majdnem elestem, de erősen tartott. Felmértem esélyeimet. Ha el is kezdek ellenkezni és sikítani senki nem fog hallani és nem nagyon fognak vele foglalkozni. Erőszakosan rángatott a tömegen át a pult melletti ajtóhoz. Ahogy kilökte az ugyan olyan vasajtót mint a bejáratnál, megcsapott a hideg levegő. Kilökött a poros, sötét sikátorba. Becsapta az ajtót, majd annak dőlve mért végig engem. Az utca közepén álltam és csuklómat szorongattam. Innen tényleg nincs menekvés. Amit akkor, ott a fotózáson nem tett meg, azt most valószínű bepótolja. Szemembe omló hajam alól figyeltem Őt. Hatalmas vigyorral a képén indult el felém. Hátrálni kezdtem, ahogy közeledett, de a szemkontaktust nem vesztettem el. Egyre nagyobb volt az ördögi mosolya. Hátam hozzáért a téglaház falához. A hideg és - szó szerint - nyálkás fal mint egy börtönt jelentett ebben a percben nekem. Szívem gyorsabb tempót diktált, ahogy magas alakja már csak pár lépésre járt tőlem. Fejemet lehajtottam és az a rég készülődő könnycsepp végigfolyt arcomon. Állam vonalánál egy pillanatra megállt, majd levetette magát a sötétségbe. Érdes kéz simult arcomhoz. Fejemet felemelte. Elhomályosult látásom ellenére is tisztán ki lehetett venni szemeiből, hogy most se csak beszélgetni akar velem.
- Gyönyörű vagy. - fülem mellett morgott.
Kezem meglendült és jobb tenyerem arcán csattant. Felmordult cselekedetem miatt és nyakamnál fogva a falhoz nyomott. Nagy keze átérte vékony nyakam. Kezeimet odakaptam, próbálva kis levegőhöz juttatni tüdőmet. A földet pásztázta és nevetett. Ördögi nevetése még jobban a frászt hozta rám.
- Talán ha nem ellenkeznél még élveznéd is. - fejét felemelte és újra rám nézett. Arcát tanulmányoztam, de nem tudtam semmit se kikövetkeztetni, hogy mit akarjak, mit csináljak. Közelebb lépve hozzám egész testével nyom a falnak. Egy halk nyögés hagyja el számat, amikor szabad kezét megérzem bőrömön.
- Lesz ennél még jobb is. - rekedtes hangon mondta.
Kezét elveszi nyakamról, így oxigén jut be tüdőmbe. Ujjával letörli könnycseppjeimet és lassan megcsókol. Lesokkolva állok. Nem csak a csók miatt, hanem mert kezével ruhám alatt fenekemet simítja. Nyelve utat tör számba és fenekembe markol. Ajkaink elváltak, levegőért kapkodtuk. Hol van Gábor? Ilyenkor miért nincs itt velem? Miért nem véd meg? Megígérte, de most még sincs itt! Hazudott! Átvágott! Könnyeim megállás nélkül folynak végig arcomon. Zihálásom volt csak hallható az éjszakában.
- Shhh... Ne sírj drágám! Majd én jó kedvre derítelek. - fejemet államnál felemeli és mint ha most igaz mosolyt látnék arcán.
- Alex. - suttogom elhaló hangon.
- Virág, ha azt teszed amit mondok nem bántalak! Nem akarlak bántani! De ha ellenkezel soha többé nem láthatod Gábort! - szavai hideg zuhanyként értek.
Mit csinálhatott Gáborral? Nem kockáztathatok, nem akarom hogy baja essen Gábornak! Ha Alex elenged akkor majd valahogy kimagyarázom magam, hogy miért tűntem el. Fejemet oldalra fordítottam és egy sóhajtás hagyta el számat. Tekintetemet visszavittek arcára.
- Rendben, megteszem amit kérsz! - szavaim hallatán hatalmas mosoly terült szét arcán.
- Okos kislány. - simított végig újra arcomon.
Fejemet elrántottam. Undorodom tőle! Fejét nevetve megrázta.
- Élvezni fogod, nem kell aggódni! És most vetkőzz!
- Hogy mi? - hangom pár oktávval feljebb csúszott.
Nem, ez nem lehet! Belementem a kis játékába, és most...
- Azt mondtam vetkőzz! - hirtelen fájdalom lett úrrá arcom bal oldalán és a földön kötöttem ki.
Ez az állat megpofozott! Felszisszentem, amikor kezemmel a fájó pontot megérintettem. Alex leguggolt és kezei elindultak a lábamon felfelé. Bugyimat elérve megragadta a kis textil anyagot és lerántotta rólam.
- Látom mindent nekem kell csinálnom, de sebaj. - ledobta zakó felsőjét a porba, majd nadrágjával kezdett el babrálni. Mikor sikerült kigombolnia lehúzta azt alsógatyájával együtt. Ekkor már világossá vált minden! Arra készül, hogy megerőszakoljon! Vagy is n csak készül, meg is fogja tenni. Észre se vettem hogy felhúzott a földről és már vele szemben állok. Ott álltam előtte teljesen lefagyva. Kiáltani akartam, de egy hang se jött ki a torkomon. Kezeit fenekem alá csúsztatta. Lábam földbe gyökerezett és a hideg átfutott testemen.
- Ugorj! - morgott fülembe.
Ha megteszem, tuti hogy nem tudok majd Gábor szemébe nézni! De ha nem, akár meg is ölhet! Vonakodva, de teljesítettem kérését. Lábaimat dereka köré fontam és nyakába kapaszkodtam.
- Ilyen élményben sose lesz részed. - fülembe morgott.
Férfiasságát bejáratomnál éreztem. Izgatni kezdett, majd egész hosszát belém nyomta. Körmeimet nyakába mélyesztettem és hangosan felnyögtem. Kitöltött teljesen, sőt még szorító érzés is volt. Meg se várva, hogy megszokjam méretét, mozgatni kezdett. Hangos sikolyok hagyták el számat a feszítő fájdalom miatt. Nagyon rossz érzés volt. A könnyeim kibuggyantak szememből. Teljesen elengedtem magam, már nem bírtam tovább. Feladtam a küzdelmet. Alex egyre csak gyorsított a tempón. Utolsó erőmből még felnéztem az égre, ahol csomó csillag ragyogott. Egy hullócsillag repült át az égen és felkaptam a fejem. Üvöltözés hangja csapta meg a fülemet és néhány másodperccel később a velem szemben lévő vasajtó kivágódott. Szemeim kikerekedtek, amikor megláttam Gábort. Véres vágások borították karját és arcát egyaránt. Szemöldökéből is folyt a vér. Zakó felsője nem volt rajta, ingujja meg fel volt tűrve. Lefagyva nézte, amit csinálunk Alex-xel. Láttam, ahogy kezeit ökölbe szorította.
- Alex, tedd le most azonnal! - üvöltött Gábor.
Hangja dühvel teli volt, sose láttam még ilyennek! Megijedtem picit a keménységétől.
- Kényszeríts! - Alex engem ugyan úgy tartva fordult Gábor felé, így én nem láthattam a reakcióját.
Majd éreztem, ahogy Alex megáll a tolásban, és erősebben tart maga előtt. Lépteket hallottam, Gábor közeledett felénk...

FONTOS!

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.

Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Hi we're One Direction... <- itt tudjátok követni a blogot :DDDDDDD

Új élet

Üdvözlök mindenkit aki benézett!!!!!

Megérkezett az új rész. Ahogy a blog oldalán is láthatjátok megvannak az időközök, hogy kb. mikor hozok új rész. 

Jó olvasást és komizzatok kérlek... :D:D <3 

Viih x

One Direction - One Way Or Another (Teenage Kicks)

1 hét múlva
Virág szemszöge
Arra ébredtem, hogy valaki puszilgat. Szemeimet kinyitottam és Gábort láttam meg.
- Szia édes. Bocsi, hogy felkeltettelek, de nagyon jó híreim vannak.
- Nem baj. Mond csak. - ültem fel az ágyban.
- Az orvos azt mondta, hogy már ma elhagyhatod a kórházat, ha akarod. Csak majd vissza kell jönnöd megfigyelésekre. - mosolygott és megfogta a kezem.
- Ez nagyon jó hír. - ötletem meg.
- De akkor hová fogok menni? És még a cuccaim sincsenek itt. - szomorúan toltam el magamtól.
- Ne butáskodj! Velem jössz, nálam fogsz lakni és a cuccaidat már idehoztam. - mutatott a szoba sarkában lévő bőröndökre.
- Köszönöm. - tettem két kezemet arcára és megcsókoltam.
- Akkor készülődj össze és akár már most is mehetünk. Addig még beszélek a dokival.
Mikor elhagyta a kórtermet elkezdtem pakolászni. A kórházi ruhától is végre megszabadulhattam. Egy virágos felsőt vettem fel, farmer shorttal. Mikor már mindent elpakoltam, leültem az kanapéra és végignéztem magamon. Kezemen a csontjaim rettenetesen látszódtak. - ebből látszik, hogy nem ettem semmit a napokban. Gyorsan kikerestem egy fekete kardigánt. Felvettem, ezzel eltakarva karjaimat. Gábor Bellával tért vissza, akivel rögtön megöleltük egymást. - Sokat köszönhetek neki. Ő az egyetlen lány barátom. - Gábor kezét hátamra tette, amiből tudtam, hogy indulnunk kéne. Csomagjaimat megfogta, de egy táskát ki tudtam erőszakolni, hogy én is vigyek valamit. Bella kikísért minket a reakcióig, ott még pár papírt aláírtam, aztán elhagytuk az épületet, ahol utóbbi pár napomat töltöttem. Egy hete nem voltam már utcán, csak az ablakból figyeltem az embereket. Ahogy a nap fénye szemeimet megtalálta kicsit megszédültem. Gábor rögtön mögöttem termett és kezeit derekam köre fontam. - Jól vagy? - kérdésére csak bólintottam és tovább indultunk. Egy sötétített ablakú autó előtt álltunk meg. A csomagokat berakta hátra, amíg én beszálltam az anyós ülésre. Az út némán telt el, mert én kibámultam az ablakon, míg Gábor vezetett. A kocsi megállt. Több, emeletes tégla ház sorakozott egymás mellett. Kiszálltunk a kocsiból és a cuccaimat kezünkbe vettük. Egy egy emeletes házhoz sétáltunk. Nagyon szolid kis ház volt - magas sövény körbe és egy kapu velünk szemben. Miután bementünk a kapun a bejárati ajtó előtt megálltunk.
- Készen állsz? - fordult hátra Gábor, aki eddig elől vezetett.
- Azt hiszem. - motyogtam bizonytalanul.
- Hé. Minden rendben lesz, oké?! Itt állsz az új életed kapujában. Hát rajta, fedezd fel. - bátorító szavai után megcsókolt.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - mondtam mellkasának. Megfordultam és kinyitottam az ajtót. Átléptem a küszöböt, egyben az új életem küszöbét is.


Louis szemszöge:
Egyre csak rosszabbodik a helyzet. Már egy hete próbálunk bejutni a kórházba, vagy legalább csak valamit megtudni Virág állapotáról, de semmi. Zayn és Klau szakítása is betett. Niall és Zayn teljesen kivannak és elhagyták magukat. Most is itt ülnek a nappaliban. Síri csönd van az egész házban. Zayn doboz számra szívja el a cigiket, mint most is. Niall meg régóta nem evett. A furcsa az, hogy Liam-nek is van valami baja, csal nem tudok rájönni, hogy mi.
- Elég. Én ezt már nem bírom. Mindenki kap 10 percet, hogy rendbe hozza magát és itt találkozunk. - olyan hévvel pattantam fel, hogy majdnem felborult a fővel, nem mellesleg Harry ijedtében kiejtette a kezéből a telefont - ami kisebb puffanással a szőnyegen landolt.
- Én nem megyek. - jelentette ki Zayn és beleszívott egy nagyot a cigarettájába.
- Szerintem meg igen. - léptem elé és idegesen felrántottam a kanapéról.
- Nem. - fújta az arcomba az irtó büdös füstöt. Izmaim megfeszültek cselekedete miatt és még jobban szorítottam pólóját nyakánál, ő pedig ugyan olyan unott arccal nézett rám.
- Elég lesz! Nem kell a veszekedés! Zayn kérlek gyere és készülődjünk. - furakodott közénk Niall - amin nagyon meglepődtem -, a kreol bőrű fiút karon ragadta és elhúzta előlem. Szemeimmel végig követtem őket, ahogy elhagyják a nappalit és eltűnnek a lépcsőnél. Egy kéz nehezedett vállamra - amihez pár másodperc múlva egy arc is társult - amitől kicsit megrezzentem.
- Majd inkább én vezetek, jó? - nézett komoly fejjel göndör hajú barátom.
- Nem. - jelentettem ki határozottan.


Aznap este
Virág szemszöge:

Az új szobámba pakoltam be egész nap. Már este volt, amikor végeztem. Befeküdtem az ágyba, de nem bírtam elaludni. Egész végig csak a plafont néztem. Már majdnem éjfél volt, amikor átmentem Gáborhoz. Megálltam az ajtaja előtt és bekopogtam.
- Gyere. - hallatszódott a hangja az ajtó túloldaláról.
- Szia. - köszöntem.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte. Az ágyban feküdt és a TV-t nézte.
- Nem. - csuktam be az ajtót.
- Gyere, feküdj be mellém. Filmezhetünk vagy beszélgethetünk. Már ha akarsz..- ezzel elindultam felé.
- Nekem az is jó, ha melletted feküdhetek. - bújtam be mellé az ágyba. Miután elhelyezkedtem, felé fordultam és kezemmel megérintettem csupasz mellkasát.
- Szabad? - pirultam el.
- Persze te kis butus. - simított végig karomon.
- Olyan jó meleg vagy. - suttogtam. Hirtelen fölém kerekedett és az ágyhoz préselt; két kezével a fejem mellett megtámaszkodott.
- Örülök, hogy újra együtt vagyon. Vigyázni fogok rád. Soha többé nem vehet el tőlem senki.
- Gábor, én tartozom köszönettel, hogy a rossz emberektől megmentettél. Köszönöm. - kezeim közé fogtam arcát és visszafeküdt mellém. Fejemet mellkasára hajtottam és így aludtunk el.

Reggel a hasamon ébredtem, és Gábor nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból és lementem a földszintre. A konyhából hangokat hallottam, ezért oda vettem az irányt. Gábor éppen valamin ütyködött, nagyon bele volt merülve. Mögé lopóztam és csípőjét átöleltem.
- Jó reggelt. - mondtam boldogan.
- Édes rám hoztad a frászt. - fordult meg és felemelt. Elkezdett pörgetni a levegőben.
- Neeee... - sikítottam. Felültetett a konyhapultra, terpeszbe tette a lábaimat és közéjük állt. Nagy, meleg kezével benyúlt pólóm alá és csípőmre tette azokat.
- Régóta vagy fent? - kérdeztem.
- Hát már vagy egy órája. Nem volt szívem felkelteni, olyan aranyosan aludtál. Mint egy hercegnő.
- A te hercegnőd. - csókoltam meg. Nem szakadtunk el egymástól, egyre csak intenzívebb lett a csókunk. Gábor keze elindult fel a gerincemen. Ekkor valamiért bepánikoltam. Elfogott valami megmagyarázhatatlan érzés. Eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - nézett aggódva szemeimbe.
- Nem tudom. Valami furcsa érzés kapott el. Sajnálom. - lehajtott fejjel leugrottam a pultról és elindultam ki a konyhából. Gábor kezem után nyúlt és magához rántott. Nekicsapódtam mellkasának és felnéztem rá.
- Nincs semmi baj. Gyere együnk. Nagy nap a mai. - mosolyogva nézett le rám.
- Ezt hogy érted? Mi van ma?
- Meglepetés. - puszilta meg a homlokom és az asztal felé húzott.

A belvárosban egy hatalmas ház előtt parkoltunk le. Hatalmas üvegablakairól a fény visszatükröződött. Kézen fogva elindultunk be.
- Ülj le oda, addig én elintézek mindent - mutatott a fotelek felé Gábor.
- Oké. - mosolyogtam.

Gábor szemszöge:
- Szia Em. - köszöntem a recepciósnak.
- Ő Gábor. Jó újra látni. Mi járatban? - emelgette szemöldökét. Mióta láttam nem változott, ugyan olyan megkívánni való. Gömbölyded idomait még a kezemben érzem.
- Most nem azért jöttem. Alex-et keresem.
- Kár. Alex a harmadikon van. 115-ös ajtó. - szomorodott el.
- Hé, holnap reggel szabad vagyok. Találkozhatnánk ha gondolod.
- Gyere ide reggel 8-ra. - tolt elém egy rózsaszín kis papír.
- Ott leszek. Szia szépségem.


Virág szemszöge:

Míg Gábor elment, leültem egy fotelbe. A halvány kék falon - ami szemben volt velem - rengeteg kép lógott. Különféle emberekről készült fotók voltak. Az összes lány gyönyörűen nézett ki. Szomorúan pillantottam végig magamon, hogy én sosem leszek ilyen. Sajnos nem vagyok olyan szép, mint ők. Nem értem minek hozott ide Gábor. Bambulásomból ő szakított ki, hogy indulunk. Lifttel felmentünk a harmadik emeletre és a 115-ös számmal ellátott ajtón bementünk.
- Szia Alex. - köszönt egy magas, vörös hajú fiúnak. Gábor biztos rég óta ismeri.
- Szevasz haver. Hogy s mint? - fogott kezet Gáborral.
- Bemutatom a barátnőmet, Virágot.
- Üdvözöllek gyönyörűséges. - csókolta meg kézfejemet.
- És mi járatban? - fordult újra Gábor felé. Gábor súgott neki valamit, amin elmosolyodott és valakinek szólt a telefonján keresztül.
- Most ide menj be kérlek és hagyd a lányokat, hagy végeztek dolgukat. - tolt be egy ajtón Alex.
- De...

Mint utólag kiderült, egy fotózáson vettem részt. Alex néha utasítgatott, hogy mit tegyek, aztán már magamtól mozogtam a fényképező előtt. Nagyon jól éreztem magam - mint az igazi modellek. Miután vége lett a fotózásnak elmentem átöltözni. A lányok - akik csinálták a hajam és a sminkem - már nem voltak bent, amikor beléptem az öltözőbe. Megszabadultam a ruháktól és felvettem a saját kényelmes ruháimat. Amikor pólómat vettem fel, bőröm egy idegen érintéstől libabőrös lett.
- Kár, hogy ezek a fránya ruhák eltakarják a testedet. - hallottam meg egy ismerős hangot a fülemnél. Tettét egy újabb követte, lerántotta rólam a pólóm. Ledermedve álltam háttal neki.
- Na mi van? Ne mond azt, hogy ez nem tetszik neked. - csókokat kezdett nyomni a kulcscsontomra.
- Megnémultál kicsim? - fordított szembe magával.
- Ne félj tőlem. Csak játszunk egy kicsit. - magához húzott és megcsókolt. Mohón falta ajkaimat. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magam és megszabaduljak szorításából. Ütni kezdtem, ahol csak értem.
- Mi van cica? Egy igazi vadmacska vagy? Így még izgalmasabb lesz. - kapott csuklóm után és megszorította azt.
- Alex engedj el! - ennyit bírtam kinyögni. Remegett mindenem és az ájulás kerülgetett.
-Azt már nem. Egy ilyen jó alkalmat elszalasztani vétek lenne. - hirtelen fejével nyakamhoz közelített és beleharapott a bőrömbe.
- Alex ez fáj. Segítség. - sikítottam amennyire csak tudtam. Hangom megremegett. Az ajtó kivágódott és Gábor jelent meg. Egy pillanat alatt arca elkomorodott és az erei a nyakán kidudorodtak.
- Mi folyik itt? -kérdezte idegesen és elindult felénk.
- Haver csak játszottunk egy kicsit. - "engedett el" Alex - vagy is ellökött és ha Gábor nem kap el, a földre zuhanok.
- Ezt majd még lerendezzük és most takarodj. - félelmetes volt, ahogy Gábor ráordított Alex-re. Abból a nyugodt fiúból most kitört az állat. Alex elhagyta a szobából.
- Gyere ide. -vont karjaiba Gábor.
- Köszönöm. - suttogtam.
- Gyorsan öltözz és elmegyünk. - felvettem a pólómat a földről és magamra vettem.
- Gábor és nem bírok menni. Rosszul érzem magam. - fordultam szembe vele. Térdeim még mindig remegtek. Arra emlékszem, hogy felkapott a karjaiba és betett a kocsiba. És az az elszánt tekintet...


Apró csókokat éreztem nyakamon. Szemeim kipattantak az ijedtségtől - bár feleslegesen, mert Gábor volt az.
- Kicsim hogy érzed magad? - kérdezte.
- Gábor mi történt délelőtt? Mond, hogy csak egy rossz álom volt.
- Sajnos megtörtént. Ha emlékszel elmondanád, hogy mit csinált az az állat?
- Letépte a pólómat. Elkezdett fogdosni és csókolgatni. Gábor én úgy féltem. - könnyeim utat törtek maguknak, testem rázkódott.
- Gyere ide. - húzott magához.
- Elfelejtetem veled ezt az egészet. - szólalt meg kicsivel később.
- Hogy? - kaptam fel a fejem. Nem szólalt meg, csak megcsókolt. Lassan eldöntött az ágyon és fölém hajolt. Keze pólóm alatt elindult felfelé a gerincemen. Csókokkal hintette be államtól nyakamig a bőrt. Megint az a furcsa érzés kerített hatalmába. Szemeimet behunytam és bevillantak képek. A képekből cselekmény lett. Egy bulit láttam. Ott voltam Én, Gábor és Klau. És Gábor... Szemeim újra kipattantak. Kimásztam Gábor alól és futni kezdtem. A szobámba futottam és kulcsra zártam az ajtót. Könnyeim megint folyni kezdtek lefelé arcomon és hátammal az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. Nem tudom mi volt ez az előbb. Ezek a bevillanó képek, ijesztő.
- Virág jól vagy? Mi a baj? - hallottam meg Gábort az ajtó mögül.
- Virág hallod amit mondok? - emelte fel a hangját és már dörömbölt az ajtón.
- Ha nem nyitod ki, esküszöm bemegyek. - szinte már üvöltött. Elmásztam az ajtótól. Gábor berúgta az ajtót, ami hangos csapódással nekivágódott a falnak. Észre vett és leült elém a földre. Megtartotta a távolságot. Térdeimet felhúztam és fejemet ráhajtottam.
- Sajnálom. - simított végig karomon.
- Gábor kérlek most hagyj magamra. - mondtam alig hallhatóan.
- Rendben. Reggel találkozunk. Jó éjt. - megpuszilta a hajamat és kiment a szobából. Bemásztam az ágyba és megpróbáltam elaludni. Egész éjjel csak forgolódtam. Gáboron és a bevillanó képeken rágódtam. Nem értettem mi az összefüggés.

Reggel nyúzottan másztam le az emeletről. Az egész ház csöndes volt - amit furcsáltam. A hűtőn találtam egy levelet. Gábor írta:

Jó reggelt édes!

Remélem jól aludtál. Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom a tegnap történteket.

Amíg nem vagyok otthon, nyugodtan körbe nézhetsz a kertbe. Úgy se voltál még ott. Csak annyit kérek, hogy semmi esetre ne nagyd el a házat vagy a kertet. 

Sietek haza.

Gábor x

Tényleg, még nem is voltam a kertben. Fölmentem és rendbe szedtem magam. A nappaliban lévő üvegajtón kimentem és a csodálatos hátsókert tárult elém. Szebbnél szebb növények, egy kis faház és egy medence. Leültem a medence pártjára és néztem, ahogy a nap sugarai csillognak a vízen. A londoni időjárást meghazudtoló meleg; napsütéses nap volt a mai. Elindultam a kert végébe, ahol nagy fák álltak. Az egész kertet bebarangoltam, amikor hallottam a kertkapu csapódását. Elbújtam a fal mellett - várva -, hogy az illető megkeressen.
- Virág, itt vagy? - hallottam meg Gábor hangját, ahogy kilépett az üvegajtón.
- Sziaaa. - ugrottam elé.
- Szia. - megfogott és megpörgetett a levegőben.
- Merre voltál? - kérdeztem, mikor már letett a földre.
- Volt egy kis elintézni valóm. Este buliba megyünk.
- Buliba? De nem nem ismerek senkit. - szomorodtam el.
- Nyugi, jó lesz. Kikapcsolódunk kicsit.
- Hát jó. - mosolyogtam és megöleltem.


Louis szemszöge:

Miután elmentünk és megreggeliztünk a Mekiben - bár ez nem volt reggelinek nevezhető - kitaláltam egy nagyon jó programot, hogy jobb legyen végre a hangulat. Kocsival a közeli gokart pályához vezettem. Ötletem tökéletes volt, mert majdnem az egész napot elhülyültük és végre Liam, Niall és még Zayn is mosolygott. Ezzel legalább kicsit javítani tudtam a lelki állapotukon - szerintem.
- Nagyon jó volt ez a mai nap, de éhen halok. - szólalt meg a kocsiban Niall. Ezen a mondatán mindenki hangos nevetésben tört ki.
- Akkor a Nando's jó lesz? - pillantottam Niall-re a visszapillantóból.
- Persze. - villantott egy 100 Watt-os mosolyt.
Mikor a parkolóban megálltam, Niall elsőként pattant ki a kocsiból és berohant a kajáldába.
- Utána megyünk, nehogy felvásárolja az egész választékot. - mosolygott Harry és Liammel elsiettek. Mi ketten Zaynnel maradtunk csak a kocsinál. Bezártam a kocsit és Zayn felé fordultam.
- Figyu Zayn. Bocsánat a reggeli viselkedésem miatt csal nagyon nyomasztó, hogy a testvéreimet így kell látnom.
- Inkább köszönettel tartozom, hogy felvidítottál. Hálás vagyok nekem, ha reggel nem rángatsz el, nem tudom mit csinálnék most. - ölelt meg.
- Minden jóra fog fordulni, meglátod. Itt vagyunk mi, a családod és Perrie. - veregettem meg a hátát.
- Igazad van. - mosolygott.
- Tényleg miért nem hívod fel Perrie-t? Biztos történt vele sok minden, mióta nem találkoztatok.
- Amint haza érünk, felhívom. De most menjünk, mert korog a gyomrom. - nevetett.
- Nekem is. - azzal mi is bementünk.

Változások időszaka

Olyan gyorsan hoztam a rész amennyire tudtam!!! :D

Próbálom minél hamarabb hozni a részeket, és nem elhanyagolni titeket.

Jó olvasást. :))

Ui.: kérnék szépen véleményeket a részről, ha nem nagy kérés.

Taylor Swift - I Know You Were Trouble

Ne sírj, mert vége.
Mosolyogj, mert megtörtént.
Don't cry because it's over.
Smile because it happened.


Klau szemszöge:
Egy családi ház előtt álltunk meg a kocsival. Egymás mellett mentünk és nem nyúltunk a másikhoz. A kulcs elfordult a zárban és az ajtó kinyílt. Démon előre engedett és becsület az ajtót. Kabátomtól és cipőmtől megszabadultam, amikor Démon letámadott. A falhoz nyomott és vadul csókolni kezdett. Kezei bebarangoltak egész testem és a fenekemen állapodott meg
- Ugorj. -morogta csókunkba. Engedelmeskedtem és csípőjét lábammal körülöleltem.
- Keményen meg foglak baszni!
- Alig várom. -válaszoltam. Gatyáján egyre jobban lehetett érezni, hogy dudorodik.
Aznap este nem tudom hány orgazmust éltem át. Utolsó emlékem az, hogy Démon hátulról átölel és így alszunk el.

Reggel a beszűrődő napfény melegítette az arcomat.
- Jó reggelt. -köszönt Démon. Szóval nem csak álom volt ez az egész.
- Reggelt. -és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Dia mondanom kell valamit. -mászott fölém, engem visszanyomva az ágyba.
- És mi lenne az?
- Dia élj velem. Legyél z csajom kérlek. Te nem csak egy egy éjszakás kaland voltál nekem.
- Démon a legnagyobb örömmel. A tiéd vagyok. -csókoltam meg.

Zayn szemszöge:
Nagy fejfájással ébredtem. Jézus... dél is elmúlt már. Felültem az ágyban és az éjjeliszekrényemen egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót találtam. A gyógyszert bevettem és kimásztam az ágyból. Magamon még a tegnapi ruháim voltak, ezért "gyorsan" átöltöztem. Lebotorkáltam a nappaliba és a srácokat ott találtam, de Klaut nem.
- Sziasztok. Mi történt tegnap? -nyöszörögtem és lehuppantam Niall mellé.
- Tegnap eléggé kiütötted magad haver. -mondta Harry.
- Mire emlékszel? -kérdezte Liam.
- Arra, hogy elmentem bulizni. Mert összevesztem Klauval. És valakivel találkoztam... egy csajjal.
- Igen, Perrie-vel. -mondta Niall.
- Igen, de honnan tudtok róla? -néztem értetlenül.
- Tegnap hazahozott téged és segített bedugni az ágyba. Aztán még maradt egy kicsit és beszélgettünk vele. Mesélte, hogy indult az idei X Factor-ban és bejutott az elő showba.
- Semmi sem ugrik be, de... -nem tudtam befejezni a mondatom, mert megszólalt a csengő.
- Majd én! -pattant fel Harry. Kirohant a szobából és ajtót nyitott.
- Vendégünk van. -uvoltotte.
- Sziasztok fiúk. -ezt az édes hangot öröm volt újra hallani.
- Szia. -válaszoltak a fiúk.
- Szia Perrie. -mosolyogtam.
- Zayn csak a telefonodat hoztam vissza. Tegnap nálam maradt. Nem akartam, hogy otthagyd a klubban.
- Köszönöm. -sétáltam oda hozzá és elvettem a telefonomat.
- Akkor én nem is zavarok tovább. Sziasz...
- Nem zavarsz. Maradhatnál még. Szeretnék veled beszélni. -vágtam a szavába és elé léptem.
- Niall menjünk el kaját hozni. -állt fel Liam és a szőke barátunkra kacsintott.
- Mi meg felmegyünk. Gyere szerelmem. -fogta meg Louis Harry karját és elkezdte a lépcső felé rángatni.
Ezen Perrie jót nevetett. Olyan aranyosan nevet.
- Kérsz valamit?
- Egy üdítő jól esne, de segítek. -lépett mellém.
- Nem kell. Ülj csak le.
- Oké. -mosolygott és helyet foglalt a kanapén.
Két limonádéval és és egy kis rágcsával tértem vissza.
- Szóval... -hát ez ciki. Meg se tudok szólalni.
- Szóval? -kérdezett vissza.
- Sajnos ne emlékszem semmire a tegnap esetből. Elmesélnéd, hogy milyen hülyeségeket csináltam?
- Semmi különöset, csak az asztal tetején táncoltál és a "Sexy And I Know It"-ot énekelted. A pultos fiút lecicáztad és lehánytál egy csajt. Röviden ennyi.
- Úr isten. Gondolom egy hülyének nézel.
- Dehogy is. Amíg még nagyjából józan voltál tök jót beszélgettünk.
- Tényleg? Akkor jó. És lenne kedved elmenni valahova? Persze józanul.
- Igen, lenne kedvem randizni veled.
- Huh... akkor jó. -könnyebbültem meg.
- Bocsi Zayn, de mennem kell próbára. -nézte meg telefonját.
- Semmi baj. Akkor majd hívlak. De várj, nincs is meg a számod.
- Nézd meg jobban. Szia. -és kiment az ajtón, amit becsuktam utána.
Felszaladtam a laptopomért és a You Tube-ot indítottam el. Rákerestem az idei X Factor indulóira és megtaláltam Perrie-t. Egy négy tagú lánybandában van. Igaz szólóban indult ő is, mint mi. Eszméletlen jól énekel.
Miután pár videót megnéztem elindultam le a konyhába, ahol Liam-et és Niall-t találtam meg. Liam éppen a vásárolt élelmiszereket pakolta el, míg Niall Nando's-os csirkét falatozott.
- A többiek? -ültem le Niall-el szembe.
- Fent "szerelmeskednek". -mutatott idézőjeleket Liam.
- Klau is? -néztem hülyén.
- Őt tegnap óta nem láttam. Lehet, hogy bent van a szobájában, de nem valószínű. Akkor már rég lejött volna.
- Akkor felmegyek és megnézem. -azzal elindultam föl a vendégszobába.
Bár Klau előzőleg nálam aludt, de tuti nincs a szobámban. Benyitva barack színű szobába nem láttam mást, csak Virág és Klau cuccait. Körbejártam a szobát és még az erkélyt is megnéztem, de semmi. Tegnap veszekedtünk és utána én elmentem. De már akkor sem volt a szobában.
- Liam sehol sem találom. -estem kicsit kétségbe, mikor már visszamentem a konyhába.
- Gyere egy kicsit, el kell mondanom valamit. -zárta be a hűtőt és elindult az udvar felé.
- Liam megrémísztesz. Mi történt? Hol van Klau?
- Tegnap a veszekedésetek után a földön találtam és behoztam magamhoz. A lényeg az, hogy elmondott mindent, amit érez és utána megcsókolt.
- Hogy mi? -förmedtem rá.
- Zayn én nem szeretnék veszekedni. A csókra se reagáltam. És ha ezt Danielle megtudja. -már nagyon elérzékenyült szegény.
- Jó haver, nyugi. Csak hazajön valamikor. És Danielle miatt ne aggódj! Amiről nem tud, az nem fáj neki! -kacsintottam.
Visszamentünk a házba, amikor nyílt az bejárati ajtó. Klau lépett be rajta. Egy rettenetesen kihívó ruhában volt. Üveges tekintettel indult meg és haladt el előttünk. Felment a lépcsőn és bement a vendégszobába.
- Ez meg mi a jó isten volt? -szólaltam meg.
- Nem tudom. -mondta mellettem Liam.
Dühösen elindultam a vendégszoba felé.
- Ez mi volt az előbb? -nyitottam be a szobába.
- Te meg mit csinálsz? -kérdeztem ledöbbenve. Klau éppen a bőröndjébe dobálta be a cuccait.
- Nem hallasz? Miért csomagolsz? -fogtam meg a kezét.
- Hagyj békén Malik. Szerintem tegnap este mindent megbeszéltünk.
- Te miről beszélsz?
- Zayn ne legyél már ennyire hülye! Ez a kapcsolat már kihűlt! Este láttalak a klubban azzal a kis kurvával. Remélem jól meglesztek.
- Ne beszélj így róla! Nem is ismered!
- Zayn nem érdekel. -fogta meg a bőröndjeit és elindult ki a szobából.
- Nem teheted ezt! -álltam elé megfogva karjait. Klau elengedte a bőröndöket és száját az enyémre tapasztotta.
- Szia Zayn. -bújt ki kezeim közül és távozott. Nem, ez nem lehet. Csak így nem mehet el. Ezt meg kéne beszélnünk.
- És mi lesz Virággal? -üvöltöttem utána a lépcső tetejéről. Pont a konyha és a nappali között torpant meg.
Lassan megfordult és felnézett rám.
- Ő már nem fog magához térni. Már nem lehet visszahozni. -mondta ki a kemény szavakat. Tegnap még ő mondta, hogy fel fog épülni.
- Bocsi, de várnak rám. Helló. -ezzel elhagyta a házat... örökre.

Niall szemszöge:
Amikor meghallottam Klau kijelentését, miszerint Virág már nem fog magához térni szó szerint a kaja kiesett a számból. Könnyek gyűltek a szemembe. Liamre emeltem tekintetem, aki ugyan úgy ledermedve állt, mint gondolom Zayn. Ez volt az a pont, ahol azt mondtam "Ennyi elég!". Fölrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót, ami a lendülettől egy rohadt nagyot csattant. Leültem az ágyra, a szemem könnyben ázott. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mi is történt az imént. Muszáj volt kiadnom magamból. Kiültem az erkélyre, ahol most épp szakadt az eső. Magammal vittem a gitárom és az erkély ajtót is magamra zártam kívülről (ilyenkor csak kívülről lehet kinyitni). Nem érzékeltem az idő múlását. Legalábbis agyilag nem. De a testem már remegett. Ebből érzékeltem, hogy fázom. De nem akartam vele törődni. Csak az érzéseim számítottak, amit Klau de legfőképpen Virág váltott ki. Ujjaimat a megfelelő akkordokra tettem és elkezdtem játszani a Moments-et. Egész végig dúdoltam a szöveget, de mikor az én szolomhoz jutottam sírva énekeltem.
Már este volt, amikor feleszméltem, hogy az eső elállt. Biztos kicsit elbóbiskoltam. A hold a csillagok körében pompázott az égen. A legfényesebb csillagot kezdtem figyelni. Ez Virág és az én szerencsecsillagom. Bárki mondja, hogy Virágot nem lehet visszahozni, senkinek nem fogom elhinni. Talán az orvosnak, de nem hiszem. Bennem örökre megmarad a remény.
Bejöttem az erkélyről, gitáromat letettem és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba és elaludtam.

Virág szemszöge:
Késő délután ébredtem fel. A fiúk és Klau látogatása nagyon felzaklatott. Bella benyugtatózott, mert nem bírtam lenyugodni és folyton remegtem. Ezért volt az, hogy 5 óra is elmúlt már, mikor magamhoz tértem. Felültem az ágyon és Gábort pillantottam meg, hogy édesen alszik elnyúlva a kanapén. Nesztelenül kimásztam az ágyból, elsétáltam a szekrényhez egy takaróért és betakartam vele a szuszogó fiút. Kedves cselekedetem eredménye volt, hogy mocorogni kezdett és elmosolyodott. De szerencsére nem ébredt föl. Visszafeküdtem az ágyba és Gábort kezdtem figyelni. Mellette teljes biztonságban érzem magam. Remélem mindig együtt leszünk és soha sem választanak el minket. Szeretném leélni vele az életem.

Akció... akcióóóó

Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!!!

Ki mit kapott, meséljetek??? 

Puszi: Viih :D

Zeneeeee:D

Klau szemszöge:
Szörnyű volt ez a nap! De miért pont Gábor? Miért őt jegyezte meg? Ránk miért nem emlékszik? Én ezt nem értem! A barátnőm nincs többé... .kezdtem el sírni.
- Hé Klau nyugi! -jön oda hozzám Zayn és a karjaiba zár.
- Nem lesz semmi baj. -suttog a fülembe.
- Nem lesz semmi baj? Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?! -bújok ki öleléséből és felállok.
- Nem kéne így felkapnod a vizet. -mondja.
- Neked meg nem kéne beleszólnod! Fogalmad sincs, hogy min megyek most keresztül! -emelem fel a hangomat.
-Szerintem Niallnek  sokkal rosszabb, mint neked! -áll fel ő is és szinte már üvölt velem.
-Hogy mered? -és megpofozom.
Rezzenéstelen arccal áll velem szemben. Kezem nyoma vöröslik arcán. Szúrós tekintetét nehezen, de kiállom. Nem szól semmit. Fogja magát, ellép előlem és cigijét kezébe véve kimegy az erkélyre és becsapja maga után az üvegajtót. Én is teljesen dühös lettem, ezért kirohantam a szobából és becsaptam az ajtót. Sírva dőltem neki a falnak és egyre lejjebb kezdtem csúszni, míg el  nem értem a földet. Valaki szólongatni kezdett és felemelt...

Zayn szemszöge:
Már az ötödik szál cigit szívom el, mióta kijöttem. Nem bírom. Nincs meg az a szeretet köztem és Klau között, ami az elején megvolt. Belátom nem kellett volna leüvöltenem... de akkor is. Niallnek is pont ugyan olyan szar, sőt még rosszabb is. Láttam a csillogást a szemében, amit még soha nem láttam, mióta ismerem. Sokat mesélt (Hollyról) és a képek alapján nagyon szerethették egymást. De egyszerűen nem bírok a cigitől lenyugodni, valami erősebb kell. Visszasétálok a szobába, ahol nem találok senkit.Felveszem fekete bőrdzsekimet és elhagyom a házat. Egy taxit hívok és a legközelebbi buliba megyek. Kifizettem a sofőrt és elindulok a bejárat felé. Nagy a nyüzsgés , de látszik, hogy ez egy elit hely és nem engednek be bárkit. Könnyen bejutottam, mert felismertek és utamat rögtön a bárpulthoz vettem.
- Mit adhatok? -kérdezte egy eléggé kihívó ruhában levő lány a pult mögül.
- Valami jó erőset! -válaszoltam.
- Tessék. -tett le elém egy színes koktélt. Már nyúltam a pohárért, amikor megszólalt valaki mellettem.

- Az kicsit erős lesz. -mosolygott rám egy kb. korom béli csaj. Vakító mosolya és tejföl szőke haja volt. Megbabonáztak kék szemei.
- Ez kell most nekem! -mosolyogtam vissza és beleittam az italba. Igaza volt, tényleg nagyon erős. Éreztem, ahogy a fejembe száll az alkohol.
- Várjunk csak, te nem... -fogtam be a száját a mondat közepénél.
- De igen, én vagyok. -kacsintottam vissza.
- Nincs kedved ismerkedni? -kérdezem.
- De van. -és elindul az egyik fotelhez é egy eldugott helyen. Istenem azok a formás kis fenekek. Követtem őt...

Liam szemszöge:
Klaut a földön találtam Zayn szobája előtt. Próbáltam szólongatni, de nem válaszolt. Zokogott és nem volt magánál. Nem tehettem mást felvettem a karjaimba és bevittem a szobámba. Az ágyra letettem és jól betakargattam. Lementem a konyhába és csináltam egy jó meleg teát. Mire visszaértem elaludt. Olyan édesen aludt. Szegény nem tudom mi történt vele, de nagyon kivan. A könnycseppek rászáradtak az arcára. Mivel nem akarom felkelteni beültem a fotelba és laptopozni kezdtem. Már majdnem elaludtam, mikor Klau megszólalt.
- Liam, te vagy az?
- Igen, én. -sétálok oda hozzá és a teát odaadom neki.
- Köszönöm, de mi történt? -kérdezte és felült az ágyban.
- Ezt inkább tőled szeretném megtudni. Zayn szobája előtt találtalak meg a földön. Sírtál és nem válaszoltál, ezért behoztalak a szobámba és vagy 2 órát aludtál.
- Ó, jajj ne. -kezdett el megint sírni.
- Ne sírj kérlek, nem szeretem ha sírnak a közelemben. Meséld el ha akarod, hogy mi történt.
- Csúnyán összevesztem Zaynnel. És megpofoztam. Pedig nem akartam. -mesélte szipogva.
- De min vesztetek össze?
- Virágon. Teljesen ki vagyok, mert elvesztettem a barátnőmet és Zayn meg elkezdett magyarázni, hogy Niallnek sokkal rosszabb. És üvöltöztünk egymással én meg nem bírtam tovább és megpofoztam. Ő meg kiment az erkélyre cigizni és becsapta maga után az ajtót. Liam én nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom. Már nem érzek úgy iránta, mint ezelőtt.
- Ha már nincs meg az érzés, akkor nem szabad erőltetni. Le kéne ülnötök és megbeszélni a dolgokat.
- Ezt még átgondolom. Köszönöm, amit értem tettél.
- Nincs mit köszönni. örülök, hogy segíthettem. -azzal kimászott az ágyamból és elindult az ajtó felé. Én is mentem és becsuktam utána. Kopogtattak és Klau volt az. Furcsán néztem rá és már akartam kérdezni, hogy miért jött vissza, de akkor megcsókolt. Nem csókoltam vissza és ezt ő is észrevette. Villantott egy mosolyt és elment. Mit fog ehhez szólni Danielle...

Klau szemszöge:
Lesmároltam Liamet... huh, ez aztán szép. Szegényt nem kellett volna "bántanom" mert ugye ott van neki Danielle... De meguntam a jó kislány szerepét! Minden megváltozik! Kezdve a ma estével. Egy rohadt nagy buli és egy új pasi!
Szekrényemből egy elég kihívó  ruhát kotrok elő és a legmagasabb magassarkúmat. Vörös rúzs, összeborzolt haj és fekete füstös smink. Kabátomat felkapom az előszobában és elhagyom a házat. Egy taxiba bepattanok és a legközelebbi szórakozóhelyhez visz a taxis.
Hamar beérve elvegyülök a tömegben és vadóc stílust veszek fel. Több száz ember bulizik ezen a helyen, szóval könnyű dolgom lesz. A bárpultnál letelepedtem és egy martinit kértem. A italomat megkapva megfordulok a széken és a tömeget kezdem el figyelni. Már az italomat megittam, amikor valaki megszólalt.
- Még egy italt a hölgynek. -mosolygott rám egy irtó vadító srác. Mint ha maga lett volna az ördög.

- Nagyon kedves.
- Egy ilyen bájos hölgynek bármit. -villantotta meg fogait.
- És szabad tudnom a neved? -kérdezte.
- Klaudia vagyok, de szólíts csak Diának.
- Dia lenne kedved táncolni velem és jobban megismerni egymást? -hajolt a fülemhez és édes, dörmögő hangon mondta.
- Persze, ezer örömmel.
- Akkor gyere. -fogta meg a derekam és elindultunk az egyik kanapé felé. Út közben megpillantottam egy ismerős arcot. Zayn egy kis kurvával volt egy eldugott helyen. Szóval szerinte is vége a kapcsolatunknak! Ennek örülök. Beléptem ismeretlen kísérőm elé és mélyen a szemébe néztem.
- Még a nevedet sem tudom.
- Mindenki csak Démonnak hív.
- És miért? -hajoltam közel hozzá.
- Komolyan meg akarod tudni? -mondta a fülembe és belemarkolt a fenekembe.
- Mindennél jobban. -és megcsókoltam. Persze rögtön visszacsókolt és a ruhám hátsó kivágott részénél elkezdett benyúlni és végigsimított gerincemen.
- Akarlak most, érted? -mondtam két csók között.
- Gyere fel hozzám... bebizonyítom, hogy egy démon vagyok. -mondta.
Azzal egy vadító este elé néztem, de még nem tudtam hogy mi fog történni ezek után.

Szembesülés.

Mindenkitől elnézést kérek, hogy csak most hozom a részt, csak volt egy kis szerelmi bánatom és nagyon nem tudtam írni, de most itt van a megérdemelt rész!!!!

És köszönöm azoknak, akik ezek után is olvasni fognak! Imádlak titeket!!!!

PUSZI... :D <3

One Direction - They Don't Know About Us

Virág szemszöge:
Mosolyogva ébredtem. Ez fura... szerintem sosem ébredtem ilyen boldogan, bár nem tudhatom, mivel nem emlékszem! Felülve az ágyon nagyot nyújtózkodom. Lábaimnak nem bírok parancsolni és az ablakhoz sétálok. Kinézve a látóteremet hatalmas köd fedi el. Megfordulva a faliórára pillantok, ami "hajnali" 6 órát mutat. Számat kicsit elhúzom és elindulok az ágyam felé. A vonalas telefont a kezembe véve az 1-es gombot megnyomom. A készülék tárcsázza a számot és kicsöngésekkel jutalmazza meg fülemet. Ujjaimmal a combomon dobolok és várom, mikor szán rám Bella pár percet. Az ajtó hirtelen kivágódik és az előbb említett lány térdeire támaszkodva kezd el lihegni. Lesokkolódva nézek rá és a telefont visszarakom a helyére, ezzel a hívást megszakítva.
-Ez gyors volt. -szólalok meg kb. 1 perc múlva.
-Gondoltam... inkább személyesen... beszéljünk. -kapkod levegőért.
-Nekem az is jó. -mosolyodok el.
-Na és mizujs? Hogy érzed magad? -ül le az egyik székre.
-Egyre jobban és boldogabban!
-Ezt hogy érted? -húzza sejtelmes mosolyra száját.
-Tegnap Gáborral késő estig beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam vele. Remélem nem mondod el neki, de szerintem szerelmes lettem belé!
-Nyugi , nem mondom el.
-Köszönöm. -mosolygok
-Virág lenne itt valami. -vakarja meg tarkóját és ágyamhoz sétál.
-Mi?
-Gábornak tegnap megígértél valamit... arról lenne szó. -ül le ágyam szélére.
-Igen, tudom.
-Azt kéne csinálnunk, hogy...

Niall szemszöge:

- Fiúk siessetek már! Vagy egy fél órája készülődtök! -üvöltöttem fel az emeletre.

Nem hiszem el, hogy nem bírnak időben elkészülni. Már úgy szeretném újra látni és a karjaimba zárni Virágot. Utam a konyhába veszem, ahol egy almát kezdek el enni, hogy valamivel lenyugtassam magam.

- Itt vagyunk. -szalad le a lépcsőn Louis és Harry.

- És a többiek? -lépek eléjük és széttárom karjaimat.

- Ha úgy gondolod akkor indulhatunk. -sétál el az előszobában Liam, Zayn és Klau.

A csipet csapat 2 autóval indult el. Én Louissal és Harryvel megyek, míg Liammal Klau és Zayn.

A fél óra ami alatt a Kórházba érünk csendesen telik. Louis ugye a vezetéssel van elfoglalva, Harry pedig a telefonját nyomkodja. Fogadni mernék, hogy twitterre posztolgat. Én London zajos utcáit kémlelem az üvegen keresztül. Ismerősök találkoznak, egy anyuka kislányával sétál... szerelmespárok.Nagyot sóhajtva veszem el tekintetemet az ablakról és előre hajolok.
- Louis meg tudnánk majd állni egy virágárusnál?
- Persze kicsi donhuánom. -pislant hátra egy pillanatra, de csak egy pillanatra, utána visszatér az út figyeléséhez.
- Nagyon vicces! -fonom össze karjaimat mellkasom előtt és az ülésen hátradőlök.
Miért kell folyton piszkálni? Csak egy csokor virágról lenne szó! Persze én nem szoktam őket leszólni! Azért, mert az X factor óta nem volt csajom... á nem érdekes! Rossz kedvemet próbálom azzal feljavítani, hogy találkozok a szerelmemmel.

Egyre közelebb érve a Kórházhoz letörölhetetlen vigyor terül szét az arcomon. Leparkolva a parkolóban elsőnek pattanok ki a járműből.
- 5 perc múlva itt találkozunk! -mondom két bandatársamnak és elindulok egy közeli virágárus standjához.

Csodálatos virágok terülnek el előttem. Az eladó kibotorkál árnyékos helyéről és felteszi a megszokott kérdést "mit parancsol?".
- Mit tudna ajánlani nekem? -mosolyogva nézek le az aprócska nénire.
- Kinek lesz?
- A barátnőmnek, éppen kórházban van. -szomorodok el kicsit visszagondolva a történtekre.
- Ezt a gyönyörű liliom csokrot vigye neki aranyoskám.
- Ez nagyon szép, köszönöm. -kifizetem a virágot és távozom.

Visszaérve a csapat már egyben van.
- Mehetünk. -adom ki a parancsot, amikor odaérek a többiekhez.
- De kis... -kezdett valamit mondani Zayn, de Klau oldalba ütötte és inkább elhallgatott.
100%, hogy valami gúnyolódás akart volna lenni.

Elintézve a bejelentkezést lifttel megyünk fel a második emeletre. A folyosó legvégére sétálva meglátom a "77"-es számmal ellátott ajtót és hatalmas vigyorral és a csokorral a kezembe nyitok be.
- Szia Virág! -kiáltják el magukat mögöttem a fiúk és majdnem fellöknek úgy szaladnak be.
- Oh, sziasztok. -teszi le térdére a kezében levő füzetet és ceruzát.
Végignéz a társaságon és mosolyog. De nem őszinte a mosolya. Olyan feszült... vagy hogy is mondjam? Mint ha nem ismerne fel minket! Pedig tegnap itt voltunk és meséltünk magunkról.

Rettenetesen kínos csönd lep el minket. A többiek össze-vissza pillantgatnak. Én csak Virág szemeibe nézek. Próbálom kiolvasni szembogaraiból, hogy mi az oka ennek az állapotnak, de nem jutok semmire.
- Ezt neked hoztam. -hátam mögül előre emelem a csokrot és odanyújtom neki.
- Nagyon szép. Köszönöm, de nem kellett volna.
- Nem fáradtság. -mosolygok rá.
Kikelt az ágyból és elvette a növényt. A kis asztalról elvéve a vázát a csaphoz sétál.Szememmel végig követem össze mozdulatát.

- De szépen rajzolsz! -szólal meg Zayn.
Fejemet oda kapom kreol bőrű barátomhoz, aki már az ágy mellett áll és a füzetet tartja kezében. Klau is oda pillant, de megdermed.
- Azt add ide kérlek! -siet el mellettem Virág.
- Ezt hogyan rajzoltad? -üvölt rá barátnője valami értelmetlen nyelven. A fiúkkal összenéztünk és tátogva megbeszéltük, hogy senki nem.érti mit mondanak.
- Add vissza! -most Virág üvöltött. Klau kezében lévő füzetet megfogta és elkezdték rángatni.
- Honnan emlékszel Gáborra? -mond valamit sírva Klau.
- Segítség! Nem hagynak békén! Segítsen valaki! -üvölti el magát barátnőm most már úgy, hogy mi is megértettük.
- Mi? -szólalok meg értetlenül.
- Hagyjatok békén! Nem is ismerlek titeket! Nem tudom a balesetem előtt milyen kapcsolatban voltunk, de kérlek ne zaklassatok!
- Mit csinálnak maguk? -ront be a szobába egy nővér és Virágot a karjaiba zárta.
- Kérem távozzanak! -jön be az orvos, akit már ismerünk.
- De... -szólalok meg.
- Nincs de. Ha nem távoznak hívom a biztonságiakat.
Bele kellett törődnünk abba ami most történt. Néma csöndben hagytuk el a szobát. Még utoljára ránéztem Virágra, aki kisírt szemeit rám emelte.
Kiérve a kórházból mindenki Klau köré gyűlt.
- Mit láttál? És min akadtál ki úgy? -kérdeztem rá.
- A rajz... -kezdett el sírni.
- Mi volt? Mit rajzolt? -sürgettem.
- Gábort... őt rajzolta le.
Mindenki tátott szájjal állt. Nem elég, hogy életem nője nem emlékszik rám, vagy nem akár de egy őrültre meg emlékszik!
- Szerintem menjünk haza. -szólalt meg Liam.
Szó nélkül ültünk be a kocsiba és indultunk haza. Valaminek itt a vége... a szívem darabokban...

Ne nézz vissza!!!

Zene:Give Me Love

Virág szemszöge:
Vagy fél órán át bent volt ez a kis csapat. Sokat meséltek nekem, de nem emlékeztem semmire. Elvileg a szőke srác a pasim, és Ők -vagy is az az öt fiú- egy banda. Valami One... nem tudom. "Szobám" ajtaja lassan nyílik ki és egy nővérke lép be rajta.
- Szia Virág. Én Bella vagyok, egy nővér. Ha kell valami, akkor szólj csak nyugodtan. Amint tudok, jövök. -mosolyog kedvesen rám a lány.
- Persze, köszönöm.
- Van kint még egy látogatód, behívhatom?
- Ömm... persze. -kíváncsi vagyok, hogy ki az.
- Rendben. Akkor, ha valamire szükséged van nyomd meg az 1-es gombot. -mutat a telefonra- További szép estét. -köszön el, kilép az ajtón és becsukja maga után azt. Rövid időn belül újra nyílik az ajtó és egy fiú jelenik meg a szobában. A megtestesült álom. Magas, barna hajú. Tökéletes testéhez finoman simul ruhája. Arca egy modellével vetekszik és azok a csodálatos szemek... egy pillanatra elveszek bennük. Lassan sétál ágyamhoz és egy széket mellém húzva ráül. Némán fürkésszük egymás arcát.
- Szia. -köszön.
- Szi... szia. -dadogok Ez nagyon ciki.
- Hogy vagy?
- Hát sokkal jobban érzem már magam, de elég fáradt vagyok. Bocsi, hogy megkérdezem de honnan ismerlek?
- Hát igen. Ez elég hosszú történet és nem szeretnélek fárasztani vele. -már állt fel a székről, de én utána nyúltam.
- Kérlek ne menj. Olyan egyedül érzem magam. Meséld el légyszi! -fogtam csuklóját, amitől egy kis szikra pattant a szívemben. Olyan ismerős. Ki kell derítenem, hogy ő kicsoda volt az életemben.
- Hát ha nagyon szeretnéd, de rögtön szólj, ha pihenni szeretnél. -mosolyogva ült vissza a székre.
- Hol is kezdjem? -töprengett.
- Mondjuk az elejéről? .mosolygok.
- Oké. Szóval Magyarországon születtél, és nincs tesód. Nagyon szereted az állatokat, minden hülyeségben benne vagy. Legjobb barátod vagyok én és Klau, aki az előbb bent volt. Csak...
- Csak?
- Hát... khm... hazudott neked. Egész életedben átvágott!
- Mi? Hogy?
- Mindig is utált engem és próbált távol tartani tőled. De mi szerettük egymást és nagyon nem nézte jó szemmel, hogy ő csak második. Így történt ez gólyatáborban is. Elmesélem, oké?
- Persze. -mint egy kisgyerek, úgy hallgattam "meséjét".
- Gólyatábor utolsó napján összejöttünk és este nagy buli volt. Volt pia is és elég jól szórakoztunk. Teljesen kiütöttük magunkat. Szóval... majd nem le is feküdtünk. De ne ijedj meg, mert mind a ketten akartuk. Csak megzavartak venne. Folytassam?
- Persze. Csak próbálom befogadni az információkat!
- Rendben. Szóval Klau berontott a szobámba kettő "szekrény" nagyságú gyerekkel. Elkezdett sikítozni, hogy megerőszakollak. A két fiú elrángatott onnan, téged meg Klau elragadott tőlem. Mindenféle hazugsággal telebeszélte a fejed és ellenem fordított. Mivel mindenki megutált nem tehettem mást és elköltöztem. Klau elérte az is, hogy mindenki elfordult tőlem és a szüleim is elveszítették a munkájukat! Ezért jutott a választás Angliára.
- Hát... nagyon sajnállak. De Klau olyan rendesnek tűnt és...
- Csak tűnt! -vágott a szavamba és láttam ahogy kezei ökölbe szorulnak.
- Kérlek ne idegeskedj. Nem tudom miért, de neked jobban hiszek, mint a többieknek. De mi közöm van ehhez a bandához? Híresek, és én tudtommal nem vagyok híresség!? -néztem mélyen a szemeibe.
- Amikor hétfőn ide jöttetek Klauval szó szerint összefutottatok Niall-val és ő elvitt a többi fiúhoz titeket.

- És tényleg valami köztem és Niall között?
- Hát jártatok, de egy cikk miatt ideges lettél és elrohantál a szakadó esőben és ide kerültél a kórházba.
- Áááhh... -ásítottam. -Értem.
- Úgy látom, hogy elég fáradt vagy. Akkor megyek, de még előtte valamit meg kell ígérned!
- És mi lenne az? -mosolyogtam rá és törökülésbe helyezkedtem.
- Meg kell ígérned, hogy ha Klau vagy a fiúk bejönnek hozzád úgy teszel, mint ha nem ismernéd őket. És ne beszélj rólam nekik. Meg próbáld meg elküldeni őket!
- Megígérem, de ez mire jó?
- Virág, ők rossz emberek és csak kihasználnak. Bízz bennem... kérlek.
- Rendben. Megígérem!
- Köszönöm. - kezei közé fogta arcomat.
- Én... -makogtam és hirtelen megcsókolt. Ez a csók eszméletlen volt. Nagyon jól esett és tényleg 100%-ig megbízom benne.
- Szeretlek. -mondta ki ezt a sokat jelentő szavacskát, miután ajkaink elváltak.
- Nem maradsz itt velem? Elférünk ketten is az ágyban. -feküdtem vissza és kihúzódtam a szélére.
- Sajnos nem maradhatok, de hamarosan hazaviszlek.
- Magadhoz? Veled fogok lakni?
- Igen, már ha szeretnél!
- Perszeeeeee.
- Ennek örülök, de most tényleg megyek. -egy csókot lehelt ajkaimra.
- De ha bármi van, akkor azt Bellával megbeszélheted! De csak vele!
- Rendben.
- Szia. Akkor holnap is bejövök. -köszönt el tőlem.
- Szia. Várlak.
Az aznap este felejthetetlen volt. Remélem a holnapom is ilyen gyönyörű lesz.

Gábor szemszöge:
Magam után becsukva a kórterem ajtaját találkozom Bellával.
- Szia szépségem. -gyorsan körbe pillantva megállapítom, hogy nem tartózkodik senki a folyosón ilyen késői órában és gyengéden megcsókolom.
- Hogy ment? -teszi fel a kérdését, miután ajkaink elváltak.
- Simán ment. Mindent elhitt és látszik rajta, hogy felismert. De persze nem úgy!
- Ennek örülök! Mindenben segítek neki. Holnap szerintem eljátszuk, hogy zaklatják a fiúk és elküldöm őket!
- Az tökéletes lesz! Amúgy szeretnéd, hogy megvárjalak? -mosolyogtam rá féloldalasan.
- Igen. Elmegyek átöltözni és utána hozzád vagy hozzám menjünk? -vette a célzásomat.
- Hozzám és teljes kényeztetésben lesz részed. -fonom kezeimet dereka közé, közelebb rántom magamhoz és nyakát kezdem csókokkal behinteni.
- Hééé... -tol el magától.
- Ezt tartogasd otthonra.
- Okés. A kórház előtt várlak.
- Sietek. -és elriszálta azokat a csinos kis popóit.

*2 órával később Gábornál*

- Ez csodálatos volt. -jelentette ki a mellettem fekvő Bella.
- Kár, hogy ezt hanyagolnunk kell egy darabig. -simítok végig arcán.
- Én is bánom, de mit lehet tenni?! És Virággal hogy lesz? Mit fogtok csinálni?
- Ő csak egy kellék. Bepótoljuk azt, amit 4 éve nem tudtunk befejezni. és persze megkeserítem azoknak a nyálas fiúkáknak az életét. Főleg Niall kicsi szívét fogom így teljesen összetörni.
- Annyira gonosz vagy! -mászik rám és vadul megcsókol.
- Mi van, nem volt elég az előbb? -vigyorgok.
- Nem... Nagyon nem! -esik vadul az ajkaimnak.
- Ha ezt akarod... -fogom meg csípőjét.
- Aahhwww... -nyög miután egészben belé hatolok.
Az újabb orgazmus után álomra hajtjuk fejünket.